Ez egy gy�ny�r� t�rt�net... Aki tleg emos, olvassa el... �n v�did s�rtam... Mind�r�kk� egy�tt! 2006. okt�ber 20. Nem tudtam elaludni az �jjel. Forgol�dtam, ny�gtem, n�ztem a plafont, volt, hogy �ltem az �gyam sz�l�n �s meredtem a semmibe, de csak nem siker�lt elaludnom. El�gettem k�t f�st�l�t. �s meghallgattam h�rom CD-t, de m�g csak hajnali 3 volt. Tudtam, hogy most m�r �gysem alszom, sz�val, �gy ahogy voltam pizsam�ban bev�g�dtam a g�pem el�. Gondoltam felmegyek az internetre, sz�tn�zek egy kicsit a blogok k�z�tt. K�r�lbel�l f�l �ve vezethettem a saj�t netes napl�mat. Semmi k�l�nleges nincs benne, csak a saj�t tapasztalataimat �rom bele, n�ha b�lcselkedem, van hogy inform�ci�t adok magamr�l, alkalmadt�n egy-egy �ltalam kre�lt vers is megfordul rajta. Nem olyan csicsa-micsa, mint egyesek blogja, de pr�b�ltam a saj�t st�lusomhoz igaz�tani l�v� k�pekkel. Nem ny�lk�ltam bele a sablonj�ba, �n ahhoz nem �rtek, egyszer pr�b�ltam meg, annak is botr�nyos k�vetkezm�nyei lettek. Sz�val �sszefoglalva igazi kis firk�sz lettem, sokak szerint konzervat�v, amit al� is �rok. Ebben a blogomban mindenki megtudhatja, hogy milyen vagyok. �n pedig szeretem �rni. Tehets�gem van hozz�, de a f� m� m�g v�rat mag�ra. N�zegettem a napl�kat, ilyen fanclub, olyan fanclub, semmi st�lus, sablonos az eg�sz. Hopp egy csupa r�zsasz�n...uh nem tetszik. Azt�n tal�ltam egyet, ami igencsak felkeltette az �rdekl�d�semet. A felhaszn�l�n�v "Emokid" volt. R�klikkeltem, b�r nem tudtam, milyen sr�cnak lehet a blogja. Kij�tt egy fekete oldal, lassan t�lt�tt, sok k�p volt rajta. A fejl�cen egy nyitott k�nyv, gyertyaf�nnyel megvil�g�tva. A sz�vegek feh�rrel �rva. Form�jukb�l �t�lve versek voltak. Megv�rtam m�g bet�lt az oldal, azt�n olvasni kezdtem. Csupa f�jdalom volt az eg�sz. A versek a szenved�sr�l, hal�lr�l, elm�l�sr�l sz�ltak. A k�peken v�res alakok, a rem�nyvesztett emberek szenved�sei l�tsz�dtak. Gy�ny�r� volt a blog. Annyira �rzelemd�s �s rem�nytelen�l f�jdalmas. Nem tudom mi�rt tetszett, de nagyon megind�tott. K�v�ncsi voltam ki �rta, az �r�ja bizonyos Emokid nem jelentett nekem semmit. Azt se tudtam, mi f�n terem az, hogy emo. �rtam az oldalra egy kommenetet. Elreg�ltem, hogy mennyire tetszik a honlap, �s finoman megk�rdeztem, hogy honnan ez a sok f�jdalom? Azt�n bez�rtam az ablakot �s kikapcsoltam a g�pet. Nem tudom, hogy siker�lt elaludnom. M�snap nyomott fejjel keltem ki az �gyb�l. Nagyot ny�gtem a suli gondolat�t�l, �s azon im�dkoztam,hogy el ne aludjak az �r�kon. Mostan�ban nem volt kedvem suliba j�rni. Nem k�t�ttek le az �rdekesnek mondott �r�k, �gy �reztem, van jobb dolgom is, mint ott rontani a leveg�t, de k�nytelen voltam v�gigszenvedni �s otthon tanulni, ha nem akartam bentlak�sos int�zetbe menni, ahova a nevel�sz�leim sz�ves �r�mest bedugtak volna. A sz�leim aut�balesetben meghaltak, mikor m�g n�gy �ves kis pisi voltam. �rvah�zba ker�ltem, mivel m�s rokonom nuku. Eml�kszem, hogy egy h�ten kereszt�l ord�tottam, hogy az anyuk�mat akarom, �s nem engedtem senkinek, hogy levegye r�lam azt az aranyl�ncot, ami anyuk�m� volt a kereszttel. Eml�kszem nyaggattam a mam�mat, hogy hagy pr�b�ljam fel, � pedig r�m adta a kocsiban. Ez az egyetlen t�rgyi eml�kem t�l�k. A nevel�sz�leim kisbab�t akartak �r�kbe fogadni, de nem tal�ltak. �gy akadtak r�m, amikor beleszaladtam a mostoh�imba az �rvah�zban, mikor is egy gondoz� el�l menek�ltem ord�tva. Az�ta 12 �v telt el. Az egyetlen szenved�lyen az �r�s. Kell. Mint egy drogosnak az anyag, mint f�nek a v�z, mint a mad�rnak a szabads�g. Tal�n ez�rt is tartanak csodabog�rnak. Nem l�tnak m�st, mint hogy �jjel-nappal �rok. De nekem ez �gy j�! Nincs sz�ks�gem m�sra, csak pap�rra meg egy soha ki nem fogy� tollra. Haza�rve n�h�ny falattal a kezemben, melyek eb�dk�nt szolg�ltak, bekapcsoltam a g�pet �s neki kezdtem egy �jabb igen tartalmas bejegyz�snek az emberi kapcsolatokr�l. Csak �rtam �s �rtam, m�r nem is eml�kszem,hogy mit, de ahogy l�ttam a bet�ket felt�nni a k�perny�m, amint szavak, mondatokat alkotnak �s sorokba rendez�dnek, megnyugodtam. A gondolatok cik�ztak a fejemben: "ezt is le k�ne m�g �rni, azt is!" �s mikor k�sz lett, akkor rep�ltem. Megn�ztem milyen a blogomon, akkor l�ttam, hogy kaptam egy �j kommentet a m�ltkori mag�nyr�l val� �mleng�semre. "Kedves Simply Sad! V�gigolvastam a blogodat, ahogy te is az eny�met. �gy �rzem, rengeteg a k�z�s benn�nk. T�ged is dob�l az �let, ahogy szer�ny szem�lyemet is. A verseim, a blogom hangulata az �rzelmeim k�z�l mindig a holtpontot mutatj�k. Hogy honnan a f�jdalom, Sok�ig tudn�m mes�lni. J� volt olvasni t�ged... biztos�thatlak, hogy l�togat�ja leszek a napl�dnak. by Emokid" 2006. okt�ber 21. "Kedves Emokid! K�szi sz�pen a d�cs�retet, sz�vesen l�tlak az oldalamon. Hasonl�tan�nk? Lehet. Simply Sad" "Hasonl�tunk bizony �n is �rva vagyok, k�l�nc �s nem ismernek el az emberek csak az�rt , mert v�llalom azt, ami vagyok. by Emokid" "Sokan nem merik kimutatni, hogy milyenek is val�j�ban. Az emberek nem toler�nsak. F�lnek att�l, hogy nem fogadj�k el �ket, ez�rt nincs egy�nis�g�k. Simply Sad" "L�tom �rted. Ha viszont felv�llalj�k magukat, akkor r�gt�n elkezdenek cs�mcsogni rajta �s len�zik, mert nem megy a t�meg ut�n. by Emokid" "Egyet �rt�nk. Tetszik a versed a mag�nyr�l. Simply Sad" "Te ihletted! by Emokid" "�n? Sipmly Sad" "Val�j�ban a Te gondolataidat szedtem versebe. Bocsi, tudom, hogy van olyan, mint copyright. :) by Emokid" "Semmi baj...s�t �r�l�k is neki:) Ne haragudj a k�rd�s�rt, de mit jelent az, hogy emo? Simply Sad" "Ha akarod megmutatom... by Emokid" 2006. december 21. F�zva s�t�ltam v�gig az utc�n. Kora d�lut�n volt, de a lesz�ll� k�d nem engedte m�g csak sejteni sem az id�t. Egy l�lek sem j�rt az utc�n, n�ha egy-egy diderg� kutya szaladt el mellettem �s keresett mened�ket egy kapualjban. Azon a t�li napon, a tejfeh�r kardig�nba �lt�z�tt Pest, olyan l�tv�ny ny�jtott, mintha visszament�nk volna �tven �vet az id�ben. Gy�ny�r�en komor �s hideg volt. Egy t�ren tal�lkoztunk. Szellemk�nt emelkedett ki a k�db�l, lassan, neh�z l�ptekkel �s lehajtott fejjel k�zeledett. K�cos fekete haja, amely az elszabadult oll� �ldozata lehetett meg-meglibbent a szell�ben. Fekete sz�rmekab�tja el�t�tt a feh�r k�dt�l, r�pasz�r� farmerja nem adott ki hangot, halkan j�tt, hogy az ereimben majd megfagyott a v�r. -Szia, Simple Sad! -Szia, Emokid! Oliv�rnek h�vj�k. T�k�letes. �rva, mint �n, mag�nyos, mint �n, szomor�, mint �n. �s meg�rt, mint �n �t. Be�lt�nk egy k�v�h�zba, akkor j�ttem r�, hogy mi dob r� neki egy lap�ttal. A fiatal sr�cok a m�sik asztaln�l mind kinevett�k. A st�lusa miatt, mert �rzelmes, mert szel�d, mert szomor�, mert m�s, mert egyedi, mert emo. De m�gis er�s, �s �r�lten szexi. Elmes�lte, hogy mivel m�g kiskor� �rvah�zban szenved. A sz�lei egy nyaral�son t�rt�nt term�szeti katasztr�f�ban haltak meg. A rokonai beadt�k az int�zetbe �s az �r�ks�g�t pedig elvett�k valamilyen �ton-m�don. Nem volt semmije �s senkije. H�tv�g�ken dolgozik egy McDonald s- ban. Internetezni onnan szokott. Napk�zben meg�rja, majd munka ut�n bejegyzi a blogba. Mag�val ragadott a szem�lyis�ge. Az m�g tet�zte, hogy helyes fi� volt. 2006. janu�r 13. Nem gondoltam volna, hogy ilyen �rzelmes fi� fog tetszeni, de ahogy egyre t�bbet tal�lkoztunk, ahogy s�t�ltunk a foly�parton, felolvastuk egym�s verseit, kerget�zt�nk a parkban �s h�goly�ztunk, m�r nem volt menekv�s. Belegabalyodtam. Teljesen, �gy, hogy kell. �s Szilveszter �jjel�n � cs�kolt meg, pontban �jf�lkor. �letem legszebb pillanata volt. Akkor �s ott �gy �reztem v�gre boldog vagyok. Oliv�r is mosolygott...gy�ny�r�en, majd egy �lel�sben forrtunk �ssze �s azt k�v�ntam, b�rcsak sose lenne v�ge. 2006. janu�r 21. Egyik este k�s�n �rtem haza. Mondanom sem kell, hogy Oliv�rrel t�lt�ttem azt a napot is. Ahogy tegnap is, munka ut�n megv�rtam �s be�lt�nk a k�zeli k�nyvt�rba �s a k�nyelmes fotelokban, egym�s karjaiban szinte suttogva olvastuk a klasszikusokat. Nagyon m�velt volt. �s gy�ny�r�en olvasott. Azt is szerettem n�zni, ahogy szemei lassan k�vett�k a bet�ket. Volt benne valami irt� vonz�. A k�nyvt�r bez�r�sa ut�n m�g egy�tt l�gtunk a parkban. �szre sem veszem, hogy rohan az id�, mikor vele vagyok. Minden perc �des a karjaiban, iszom a szavait, lesem minden mozdulat�t, de nem tudok betelni vele. Egy k�zeli templom torony�r�ja a t�zet �t�tte. - J�zusom! Nekem haza kell mennem! - ki�ltottam fel. - Ne! Itt hagysz? - szomor�an n�zett r�m. - Ki fogj�k verni a pal�vert otthon. Nem mondtam el a nevel�sz�leimnek, hogy bar�tom van. Sz�rnyen maradiak voltak, f�ltem, hogy mit sz�ln�nak egy emo bar�thoz. Futva �rkeztem haza. Az ajt�nkn�l meg�lltam �s kif�jtam a leveg�t. Lassan, min�l kisebb hanggal pr�b�ltam benyitni, de amint becsuktam az ajt�t mind a k�t mostoh�m ott �llt az el�szob�ban �sszefont karral a mell�k el�tt �s haragos tekintet�ket r�m szegezt�k. - Ki az a fi�? Ha egy�ltal�n fi� az a gyerek, akivel m�szk�lsz? - a nevel�any�m szinte remegett a haragt�l. - Oliv�rnek h�vj�k...- elakadtam. Nem �rten�k meg. Hi�ba mondan�m, hogy szeretem, hogy � kell nekem. - Honnan tudj�tok? - Az egyik kolleg�m l�tott benneteket a k�nyvt�rban. - v�laszolt az ap�m. - Elmondta, hogy n�z ki! A hangj�ban megvet�s �s undor hallatsz�dott. Nem akartam veszeked�st. - � az a sr�c, aki a McDonald's- ban dolgozik. - mondta tov�bb any�m. - Megn�zt�k. Hirtelen nagyon m�rges lettem. Megn�zt�k?! Mi �?! Valami �llatkerti l�tv�nyoss�g?! - Nem tal�lkozhatsz t�bbet vele! - Nem!!! Nem tehetitek! - Megtiltom! - a mostoh�m ord�tott. Berohantam a szob�mba. Nem tudtam elhinni. Nem is az f�jt igaz�n, hogy nem tal�lkozhatok vele t�bbet, hanem az, hogy megint olyan emberekkel kellett "tal�lkoznom", akik el�t�lik a bar�tomat. Fek�dtem az �gyamon, markoltam a kis keresztet �s �sszeg�rnyedve r�zott a zokog�s. Az igazi sz�leimre gondoltam. Vajon �k is �gy reag�ltak volna. Nem hiszem. Anya mindig is toler�ns ember volt, tal�n megijedt volna, de meg akarta volna ismerni...de ezt m�r sosem tudom meg. 2006. febru�r 4. Messze vagyok Pestt�l. Messze a f�jdalomt�l, a szomor�s�gt�l. M�r nem �rzem a rosszat, a hideget, nincs k�d, az �g nem felh�s, a Nap pedig s�t le r�nk. Nem �rdekel m�s csak �. Csak egym�s� vagyunk. Hogy lesz tov�bb? Nem mindegy? Nem �rdekel, ha keresnek, nem f�j, ha s�rnak ut�nunk, �n m�r nem ejtek egy darab k�nnyebbet sem. J� volt ott hagyni mindent. Kiszabadulni a k�telezetts�gek al�l. V�gre �lni. V�gre mosolyogni! Nem engedem, hogy elvegy�k t�lem. Most m�r mind�r�kk� egy�tt!!! THE END